Keresés (nagykövetek, jelöltek).
Az Utas és holdvilág c. előadás a rendező, Vajdai Vilmos 2002-es rádiójátékát veszi alapul, amelyet Turay Tamás felkérésére és közreműködésével készített Szerb Antal klasszikus regényéből. A rádiójáték szakított az egymást váltó párbeszédek és zenei bejátszások jelentette klasszikus formával: a rendező az egész dialógustest mellé atmoszférateremtő, a történet egyes fedettebb rétegeit kiemelő, a dialógusokat kiegészítő hangeffekt-konstrukciókat kevert. A rádiójátékra playbackelő színészek számára az előadás próbafolyamata komoly színészi tréninggel ér fel, egy másik színész hangjának testet adni olyan feladat, mellyel más helyzetben nem találkoznak. Az élő színész és a rögzített hangzó szöveg találkozása automatikusan veti fel az eseményeknek való kiszolgáltatottság témáját, erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét. Színész és hang, hangzó szöveg és zeneileg kiemelt tudattalan tartalmak egymástól való elidegenítésével, egymással való viszonyba állításával vagy éppen összekomponálásával, valamint egy változatos, expresszív vizuális világgal az Utas és holdvilág egy sokrétű és sokrétegű egész estés előadássá válhat.
És haladjunk tovább a generációs “körön”. A különös hangulatú, misztikus regény Szerb Antal: Utas és holdvilága, annak pontos szövege - de egy korábbi zseniális rádiójáték formátumú feldolgozása - adta az apropót a kiváló, egyedi, friss és felkavaró – szintén a Trafóban látott – Vajdai Vilmos produkcióhoz. Vajdai a korábbi elektronikus zenei és színházi tapasztalata révén a látvány lenyűgöző, a kísérlet nagystílű, nagyon “mai”, a rádiójátékból bejátszott dialógusokat az értelmezést segítő mégis furcsa hangeffekt-kísérletek egészítik ki. Mindez nem egy egyszerű adaptáció, hanem a régi és új szövegek, az érett és közismert hangok, a történeti rétegek, idősíkok és helyszínek olyan magával ragadó kavalkádja, ahol pl. a MOME fiatal alkotói a TÁP színházasokkal eggyé lényegülve, a ma már “színészikonok” hangjaival párbeszédben olyan minőséget hoznak létre, hogy garantáltan napokig a hatása alatt tartja a nézőt. A szöveg pedig egészen egyszerűen annyira igaz és aktuális, hogy a hallgató garantáltan nem hiszi el, hogy a regény 1937-ben! született. Nos ezek az igazi “átjárások és “átváltozások”. Úgy közlekedünk a vágyak, gondolatok, a jelen és a múlt történései között, hogy mi, nézők, egyszer sem tévedünk el, csak azon csodálkozunk, hogy ez Mihálynak miért nem megy….?
