Térey János a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójának számított. Első verseskötete már 21 éves korában, 1991-ben megjelent Szétszóratás címmel, folyamatosan publikált az Élet és Irodalomban, a Holmiban, a Jelenkorban, az Alföldben és a 2000-ben. Első díját 1995-ben nyerte el (Déry Tibor-díj), de azóta kéttucatnyinál is több fontos elismerést kapott, köztük József Attila-díjat, Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, Szép Ernő-jutalmat, Füst Milán-díjat, de az állam is kitüntette: 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat kapta meg. Ő volt az egyik legfiatalabb író, aki megkapta az Aegon-díjat: az elismerést az Asztalizene című művéért kapta meg 38 éves korában. Térey János 2019 júniusában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halálának évében a Petőfi Irodalmi Múzeum ösztöndíjat alapított középkorú íróknak, amelyet róla neveztek el. Az ösztöndíjbizottság első elnöke Térey János özvegye, dr. Harmath Artemisz.
"(nem tudok jobb méltatást, mint ahogy saját versével méltatja önmagát) “A szép szülőföld hó alatt szuszog. Kóbor szerelvények kúsznak dombjairól lefelé Felhőtlen, ünnepi főutcákra. Ahonnét nincs tovább.A szép szülőföld Isten háta mögötti menhely.”“A szépséges szülőföld egy teljes héten át volt tűzvörös, majd koromtól fekete, végül hamutól szürke. Ezekben az órákban egészségesen szuszog, és jóllehet, vesztét érzi újra,pökhendin él, ránézni is rossz.”Térey János: Őszi hadjárat. /Átiratok /A szép szülőföld/ 1"
