Horváth Eszter 2012-ben döntött úgy, hogy közgazdász karrierjét feladva követi álmait és fotográfiát tanul. Jelentkezett a híres New York-i székhelyű International Center of Photography dokumentarista fotográfia szakára, hogy kövesse álmát és fotós lehessen. Eszter New York-i tűzoltókról készült sorozata elnyerte a The New York Times szerkesztőjének kitüntető figyelmét, és publikálták. Innentől kezdve nem volt megállás, a rangos lap azóta is egyik megbízást adja neki a másik után. 2015-ben kapott egy megbízást az amerikai Audubon nevű magazintól egy kéthetes expedícióra, ahol a Jeges-tengeren kutatásokat kellett dokumentálnia. Ezt követően a Norvég Sarkkutató Intézet bízta meg két expedíció dokumentálásával. A két munka egyike épp arra a dokumentumfotó-sorozatra szólt, amelyet idén szeptemberi nyomtatott verziójában publikált a National Geographic nemzetközi száma. Ezek után Eszter 2018-tól kezdve az intézet állandó munkatársává vált, és amikor nem a jégtörő fedélzetén van, akkor az Alfred Wegener Intézet kommunikációs osztályán dolgozik. Ez az az intézet, amely idén szeptemberben elindította a történelem eddigi legnagyobb sarkvidéki expedícióját, amelynek Eszter az egyik fotósa. Céljuk választ adni arra a kérdésre, hogy mit jelentenek mindannyiunk számára a klímaváltozás következtében végbemenő változások az Arktisz térségben. Idén pedig elnyerte a szakma egyik legrangosabb kitüntetését, a World Press Photo első díját „Környezet” kategóriában.
https://www.worldpressphoto.org/collection/photo/2020/39621/1/Esther-Horvath
“Ő az első magyar nő, aki elnyerte a világ egyik legrangosabb fotográfiai díját, ráadásul egészen extrém körülmények között, egyedülálló témában alkot. Története, kitartása, tenni vágyása páratlan. Életútja, és karrierje eddigi első és legnagyobb elismerését szerezte meg, de úgy sejtem nem az utolsót!”
