Belső-Ferencváros egyik társasházának negyedik emeleti gangján a permakultúra tervezési rendszermentén egy ökológiai rendszer kialakítására tett kísérletet Lőrinczi István permakultúra tervező. A kísérlet megfigyeléssel és egy széleskörű feltérképezéssel kezdődött, amely keretében a klimatikus viszonyokat, a helyszín mikroklímáját, a vízrendszert, a meglévő növényeket és állatvilágot, valamint a szennyeződéseket mérte fel. A feltérképezés után egy holisztikus megközelítésű tervezési folyamat,majd a kivitelezés következett, amely a természettel való együttműködésre épült. A tervnél a természet mintázatait és jellemzőit használta, hiszen ha megfigyelünk egy sziklafalakkal szabdalt területet a természetben, sok mintázat átültethető a városi épített környezetbe (szélcsatornák,napsütési jellemzők stb.). A mikroklíma kisebb változtatását, pl. fűzfavessző fal kialakításával szélárnyék kialakítását, dézsatavakkal a párologtatást, erős napfényt kedvelő növényekkel az árnyékolást végezte el. A mélyebb talajigényű növények víztakarékos, házilag barkácsolt Wicking-ágyásokba kerültek, míg a vertikális csatornarendszer vízbiztonságát a dézsatavakban és az ereszcsatornákban tárolt víz összekapcsolása tette lehetővé. A napelemek biztosítják az áramot a tóban lévő szivattyúnak, amely időzítővel van ellátva, így naponta kétszer megforgatja a vizet a rendszerben. A dézsatavakba telepített növényekkel és iszappal mikor állatok is bekerültek a rendszerbe (orsócsigák, kis rákok, vízibolhák és szúnyoglárvák). A környéken élő denevérek esténként látogatást tesznek a körfolyosón, hiszen számukra napi ezernyi szúnyog biztosítja a táplálékot. A beporzók számára kialakított feltételek (méhecskehotel, tavasztól őszig virágzó növények, víz és sár)kedveznek a hasznos rovaroknak, így a beporzás is biztosítva van. Számos szoliter méhecske,zengőlegyek és különböző lepkefajták (káposztalepke, kacsafarkú szender stb.) jelentek meg. A talajkialakításánál különös figyelmet kapott a beültetett növények igénye, mint ahogyan a gilisztakomposztáló az élelmiszerhulladék újrahasznosításáért és tápanyag utánpótlásért felel. A növényi diverzitás és megfelelő növénytársítás stabilitást eredményezett, mely a hozamra is jó hatással volt. Az összes kiültetett növényből (~80 faj), kb. 50 ehető, melyből nagyobb hozamot a gyógy- és fűszernövényeken (kb. 20 féle) kívül a paradicsom, a mangold, a retek és a folyton termő eper adta. A dekoratív virágok egy része is ehető, ilyen a sarkantyúka és a bársonyvirág, amelyek saláták kiváló kiegészítői. A paradicsom a gyerekszobának a teljes falát befedte, így a nyári kánikulában a szoba felmelegedését is viszonylag jól védte. Ez ugyan indirekt módon, de minimális szinten hatással lehet a klímaváltozásra is, azzal, hogy kevesebbszer, vagy egyáltalán nem kell légkondicionálót használni a lakásban. A Perma-gang projekt mind mentálisan, mind fizikailag jó hatással van gondozójára, öngondoskodásra nevel, a család gyógy- és fűszernövény szükségleteit ellátja, a néhány megtermesztett zöldség- és gyümölcsféle a nagy mezőgazdasági rendszerről terhet vesz le és a gyerekeknek is jó példát statuál, illetve ismereteket ad. István célja a városi permakultúra széleskörű bevezetése, hiszen ha abból indulunk ki, hogy a világ népességének majd 70%-a városokban él, könnyű elképzelni, milyen léptékű eredmények is elérhetőek lennének ha sokan legalább egy keveset tennénk egy fenntarthatóbb jövőért.
“Nem tévedés: hősünk egy ferencvárosi bérház körfolyosóján rendezte be önfenntartó gazdaságát, ahol paradicsomot termeszt, rákokat nevel és méheknek ad otthont. Az egykori hegymászó, Lőrinczi István ráadásul nem rejtegeti a tudását, másoknak is szívesen tanítja, hogyan tehetnek saját permakultúrával saját életminőségük javításáért, és a környezet megóvásáért.”
