A józsefvárosi Jézus Szíve Jezsuita Templom közösségében nagy számban vannak szülők, akik szívesen hozzák el kisgyermekeiket a templomi programokra. Erre reagálva korábban egy helyiséget alakítottak ki, ahol a legkisebbek játszhatnak a misék ideje alatt. A templom vezetése, azzal a feladattal kereste fel a Partizan Architecture-t, hogy tervezzék meg a tér berendezését. Három problémakört azonosítottak. Egyfelől szűkös volt a rendelkezésre álló hely, ezért a terület lehető legnagyobb részét használhatóvá akarták tenni. Másfelől a meglévő padló nem nyújtott megfelelő hő- és komfortérzetet ahhoz, hogy azt játéktérként lehessen használni. A harmadik problémakör az épített környezet és a berendezés viszonyára vonatkozott: a hagyományos használati terekre jellemző bútorelemek idegenül és léptéktelenül állnának a nagy belmagassággal és összetett geometriával épült térben. A tervezési feladatot ezek alapján a következő kérdésben fogalmazták meg: hogyan alakítható ki egy olyan tér a templomon belül, ahol a megszokott viselkedési normák helyett a szabad mozgás és a játék kerül középpontba, miközben a templom fizikai és szellemi környezete átélhető marad? A gyerekek és a rájuk vigyázó szülők kényelmét, illetve a játékok tárolását úgy biztosították, hogy közben nem alkalmazták a megszokott bútorokat, hanem a történeti templomtér architektúráját hagyták érvényesülni. A teljes alapterületet kitöltő, kárpitozott szivacselemekből álló használati síkot hoztak létre,amely kellően szilárd játszófelületet biztosít. Az egyes alkotóelemek könnyen mozgathatóak, változatos elrendezési lehetőségeket garantálnak, miközben a templombelső érintetlen maradt. A beavatkozással tehát nem csak egy megemelt padlószint jött létre, hanem a berendezés önmaga is játékká válik. A szivacselemekből képzett terep egyensúlyt teremt a templomépület időtlen mozdulatlansága és a játékfolyamatosan mozgásban lévő tere között.
https://www.facebook.com/partizanarchitecture
https://www.instagram.com/partizanarchitecture/
“A hagyományos elrendezésű templomi terekben a tér szakrális funkciója könnyen felébe kerekedhet a tér közösségi funkciójának. Arra gondolhatunk, hogy főképpen a múltban épült, historizáló szemléletben tervezett templomok esetében a liturgia primátusa jelenik meg, az istentisztelet dramaturgiája dominálja a belső teret, ami behatárolttá válhat. Templomba járók gyakori élménye, hogy a kisgyermekes családok időnként nehezen tudják harmonizálni a család gyermekeinek igényeit és az igehirdetésre összegyűlt felnőttek igényeit. Ezt a problémakört felismerve kérte fel a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány helyi vezetése Hory Gergely, Major Zoltán, Müllner Péter tervezőket, hogy olyan megoldást találjanak, ami misék alatt a kisgyermekek számára kínál használható teret. A tervezési folyamat nemrégiben megvalósult végeredménye a Lőrinc pap téri templom egyik helyiségében rendezett be a gyerekek számára olyan puha, szerethető, biztonságosan használható teret, ahol különféle gyermekfoglalkozások vagy szabad játék során a templomba járó gyerekek is értelmesen el tudják foglalni magukat, míg a szülők az istentiszteleten vesznek részt.”
