Porkoláb Ferenc

Derecske neve évszázadok óta összefonódik a szűrkészítéssel, ezzel az ősi magyar mesterséggel. E hagyományt viszi tovább Porkoláb Ferenc népi iparművész, a Népművészet Mestere, akinek munkái egyszerre idézik a múltat és szólnak a jelenhez.

1952-ben született Derecskén, sorsát mégsem előre kijelölt út, hanem egy véletlen indította el. Egy régi, lábbal hajtós Singer varrógép megjavításával kezdődött minden – ebből született első szűrrátétes terítője. Rövid időn belül felvételt nyert a Népművészek Háziipari Szövetkezetébe, majd évtizedek szorgalmával eljutott oda, hogy a magyar népművészet egyik legismertebb alakja lett.

A szűr egykor a férfiak legértékesebb viselete volt: megvédett a hidegtől és a hőségtől, ünnepi darabként pedig egy életre szólt. Ferenc a hagyományos motívumokat ma is hűséggel használja, ugyanakkor a modern kor igényeihez igazítja: terítők, táskák, könyvborítók, sőt tablet- és telefontokok is kikerülnek a kezei közül. „Negyvenöt év után is ugyanolyan szeretettel csinálom, mint amikor elkezdtem” – vallja.

Számára a népművészet élő örökség: nem a vitrinbe való, hanem a mindennapjainkat gazdagító kincs. Ezért fontosnak tartja a tudás átadását is: tanított a Mester és Inas programban, ahol tanítványa díjnyertes munkával bizonyította a mestertől kapott tudás értékét.

Műveivel találkozhatunk fesztiválokon – például a budai Várban a Mesterségek Ünnepén vagy a berettyóújfalui Számadó Napokon –, ahol mindig készségesen ülteti maga mellé az érdeklődőket. Gyakran ajándékoz el egy-egy apró darabot, hiszen számára a legnagyobb öröm látni a boldogságot azok szemében, akik kezükben tartják a frissen készült művet.

Porkoláb Ferenc nem csupán alkotó, hanem a hagyomány őrzője és továbbvivője. Munkássága bizonyítja, hogy a magyar népművészet nem múltba révedő emlék, hanem a jövőnk része: olyan örökség, amely minden nemzedéket gazdagíthat.